Tata, mint Pablo felesége, a végletekig hűséges volt férjéhez, a sicariók, a rivális drogbandák vezetői, a kommunisták, a rendőrkapitányok egytől egyig üde színfoltjai voltak a sorozatnak, nagyon jól sikerült a casting minden téren. Akit esetleg a sorozat elején a narráció tartott távol a továbbiakból, az ne féljen – ugyan ez az elem végig megmarad, de egyáltalán nem zavaró, sőt, sokkal jobban segít megérteni a történéseket, rávilágít a szereplők gondolataira, és bemutatja nekünk a korabeli Kolumbia viszonyait. Összességében – bár nyilván lehet mindenben, így ebben is kivetnivalót találni – nálam a sorozat egésze 9, 5/10, a második évad viszont önmagában 10/10-et érdemel, és odakerült a polcra az újranézős sorozatok közé. (Ráadásnak álljon itt annak a cikknek a linkje, amit winnie korábban már linkelt, de "csak" a hírek között – itt talán jobban eljut a sorozat rajongóihoz. Az írásban a két DEA-ügynök, a val életbeli Pena és Murphy beszélnek a második évad kulcsmomentumairól, és arról, mennyi volt belőlük a valóság és mennyi a fikció.
Anno Escobar ilyenkor csak annyit kérdezett, "Plata o plomo? ". Ezüst vagy ólom? Na, hogy legyen? 8/10 A film MAFAB adatlapja Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren! Kiadó lakás béke tér 10 legjobb magyar vígjáték Peugeot 607 3. 0 v6 fogyasztás 2016 Parkolás andrássy ut library
Persze a bukást, a veszteséget, az elmúlást mindig könnyebb és hálásabb téma ábrázolni, mint a felemelkedést és az építkezést, hiszen sokkal jobb filmes eszközök állnak hozzá rendelkezésre, egyszerűbb dolog a képernyőn megjeleníteni a fájdalmat és az elmúlást. Ha valamiben lehetett kivetnivalót találni az első szezonban, az éppen a főszereplő, Wagner Moura játéka volt, ami – lássuk be – egy főszereplő esetén nem túl előnyös. Valahogy nem tudta igazán jól megragadni a kegyetlen, mindenkin átgázoló, könyörtelen drogbáró szerepét, sokszor inkább emlékeztetett egy joviális, pufók, szimplán csak gazdag férfira, mint sem a világ kokainiparának vezérére. Nem volt vállalhatatlanul rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. (Persze nem tudjuk, valójában milyen volt Escobar, de a fiával készült nem olyan régi interjú alapján sokkal kegyetlenebb volt a valóságban, mint ahogy a sorozat ábrázolta. Ennek kapcsán mondjuk olvastam olyat is, hogy a showrunnerök direkt nem akarták annyira démonizálni őt, még akkor sem, ha a két DEA-ügynök, Steve Murphy és Javier Pena csak úgy adták oda a sztorit, hogy ne dicsőítsék benne a kolumbiait. )
Igazi felemelkedését akkor kezdte meg, mikor a marihuána után egy újabb kábítószer kezdett divatba jönni az Egyesült Államokban. Bizony, a benzoil-ekgonin metilészterről van szó, vagyis a kokainról. A film a gyönyörű Virginia Vallejo kolumbiai TV riporter által kapcsolódik bele a történetbe, aki meghívást kap a már kiterjedt bűnözői hálózattal rendelkező, dúsgazdag Escobar magánbirtokán, a Hacienda Nápolesben tartott VIP partyra, amit Escobar a szegények megsegítésére indított projektje miatt tartottak '81-ben (tehát évekkel azután járunk, hogy a drogbáró golyót küldött Barry Seal mellkasába – bocs, ha ez valakinek spoiler volt, de aki nem látta még a tavalyi év egyik legjobb filmjét, az vagy újszülött, vagy egy balek). Mint az később kiderül, a party igazi apropója a Medellín kartell új vezetőjének királlyá avatása, Pablo Escobar teljes, centrális hatalmának beteljesülése. Vallejo volt az első, aki riportot készített a drogbáróval, később pedig a szeretője lett, és bár a film eredeti címe Loving Pablo, a játékidő Vallejo és Escobar kapcsolatát meglehetősen vázlatosan bontja csak ki.
Külföldi állatkertekben helyezné el Pablo Escobar néhai kolumbiai drogbáró vízilovainak elvadult utódait egy helyi környezetvédelmi szervezet. A drogbáró Hacienda Nápoles nevet viselő birtokán kialakított magánállatkertjébe egykor négy afrikai vízilovat szerzett. Ezek elvadult utódai azonban jelenleg félelemben tartják a helyieket. " Az elmúlt években nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy más országokba vigyük őket. Akadnak külföldi állatkertek, melyek érdeklődnek irántuk " – idézi az El Tiempo című lap David Echeverry biológust, aki elmondta, hogy Peruval, Uruguayjal, Mexikóval és Ecuadorral tárgyalnak. Pablo Escobar volt egykor a világ egyik leggazdagabb embere. Az ő irányításával működött a medellíni drogkartell: ezen keresztül érkezett az Egyesült Államokba importált kokain legnagyobb része az 1980-as években és az 1990-es évek elején. A drogbáró 1993-ban halt meg: 44 éves korában, egy razzia során lelőtték. Halála után a Hacienda Nápoles pusztulásnak indult, a vízilovak a közeli erdőkbe költöztek, és szaporodni kezdtek.
2000-ben jelent meg az utolsó nagylemezük 2016. szeptember 12. (hétfő) 17:52 A 2000-es Brujerizmo óta nem adott ki nagylemezt a hírhedt grind/death projekt Brujeria, csupán kislemezeket, májusban pedig a Viva Presidente Trump! című friss nótájukat mutathattuk be, azonban a régóta várt új album megjelenése sincs már nagyon messze. Pocho Aztlan a lemez címe, és szeptember 16-án, azaz most pénteken lát majd napvilágot, most pedig egy újabb dalt mutattak be - egy brutális klip segítségével. A Plata O Plomo dal címe egy olyan mondásra utal ("Ezüst vagy ólom? "), amit a mexikói és dél-amerikai drogkartellek olyan főnökei tettek közismertté, mint például Pablo Escobar, a jelentése pedig az, hogy a (kenő)pénzt fogadod el vagy inkább a golyót? Az 1989-ben alakult Brujeria mai felállásában Shane Embury (Hongo néven - Napalm Death) gitározik, Jeff Walker (El Cynico - Carcass) a basszer, Adrian Erlandsson (El Podrido - At The Gates, Paradise Lost stn. ) a dobos, Pinche Peach a sampleres, az énekes pedig a mexikói Juan Brujo.
iheartkitties.com, 2024