Szentkúti Márta MÁRTON NAGY LEGENDÁJA Fújt a szél, kavarta a port, tépte a fák száraz leveleit az úton. Lovascsapat haladt arra; élén hófehér lovon délceg katona ült. Keményen markolta a kantárszárat, és összehúzta szemét az erős szélben. Már egy-egy hópehely is lekavargott, és ő szeretett volna katonáival a városba bejutni, még sötétedés előtt. A város kőfalának kapujában rongyos koldus ült. Szakadt ruhái alig-alig födték be testét. Amennyire lehetett, összehúzta magát. Mardosta az éhség. Olyan hideg nap volt, hogy senki se ment ki a városból egész nap, senki se dobott neki alamizsnát. Fejét lehajtotta, úgy próbált védekezni a metsző szél ellen. Egyszer csak patadobogás ütötte meg a fülét. Fölnézett. Egy lovascsapat közeledett a kapu felé. A csapat vezetője délceg férfi volt, piros köpenye szinte úszott utána a szélben. Egyszerre megsűrűsödött a hóesés. A pirosköpenyes férfi megsarkantyúzta paripáját. A csapat vágtatva közeledett a városkapuhoz. Hirtelen a férfi megállította a lovát.
A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely. Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől. ) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve "avis Martis" (Mars isten madara); régi szófejtéssel "Márton madara"-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.
A felső tagozat számára imaösvény segítette az elmélkedést a jól ismert legenda nyomán. A gyerekek fantáziájának és kreativitásának próbájaként előre elkészített meglepetéscsomagokból kellett olyan tárgyat létrehozniuk, ami kapcsolódik a nap tematikájához. A tárgyakból készült kiállítást az esti felvonulás előtt minden osztály megtekinthette. A szentmise előtt az iskolában gyülekeztek a gyerekek mécsesekkel, lámpásokkal. Hangos énekléssel érkezett az iskola apraja-nagyja a Jézus Szíve templomba, ahol Vilmos atya és Richárd atya várta őket. Az elmélkedés szép keretbe zárta a napot – a reggeli imában a napindító gondolat s Richárd atya mondatai az evangéliumról megelevenítették számunkra Szent Márton lelkületét. Ezt visszük tovább a következő napokban is: "Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek! "
A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. (forrá) Mit nevezünk Szent Márton vesszejének? A pásztorok ezen napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje. Nagymagyaron a Márton-köszöntőt versbe mondták el. A pásztorokra, gazdára, az egész háznépre s a háziállatokra is Isten áldását kérték. E köszöntő jutalmaképpen a gazda megfizette a "bélesadót", vagy másképpen nevezve a "rétespénzt". Ilyenkor minden gazdánál nagy lakomát csaptak, vendégséget rendeztek az ünnep tiszteletére. A Répcevidéken a pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut, és a házakhoz így köszöntöttek be: "Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét. A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük. Állataiknak annyi szaporulata legyen, Ahány ága-boga van a vesszőnek. " Márton vesszeje rendszerint többágú volt. Bacsfán a a gazda ezzel veregette meg a disznókat, hogy egészségesek, edzettek, jó ízűek legyenek.
Mégis csak ő lett a püspök, Így szól az igaz mese. Ő jóságos, szerény maradt, Nem változott élete. Azóta is az a mondás, Ki Márton nap libát nem eszik, Az bárhogy is igyekezne, Egész évben éhezik!
Pósa Lajos: Lagzi a konyhában Házasodik a lapát, Elveszi a piszkafát. Zireg-zörög a fedő, Sistereg a serpenyő, Csörömpöl a rézkanál, A mozsár is muzsikál. Nyújtózik a nyújtófa; - Melyik is az új nóta? Túrós béles, derelye, A diákok ereje. Levelen sült, friss lepény, Ettől víg a vőlegény. Közbekiált a kondér: - Hol marad a kolompér! Marhatüdő, disznóláb! Csak főne már legalább! - Húzd rá! szól a reszelő. Ugrándoz a meszelő, Mártogat a fánktoló, Bokázik a vasaló. Kitteg-kattog a szita: - Fordúlj egyet, Katicza! No még egyet, kis csupor, Vigyázz, a tál eltipor! Rózsát nevet a tányér, Kitesz ő is magáér! Jaj de fürge a köcsög! Annyit tánczol, hogy köhög. Zireg-zörög a fed ő, Sistereg a serpeny ő, Csörömpöl a rézkanál, A mozsár is muzsikál. Járja vígan a lapát, Forgatja a piszkafát. Kurjogatnak, lármáznak, Majd fölverik a házat. Kukoríkol a kakas, Jól van, jól van, tarajas! Kel is már a gazd'asszony, Hogy kenyeret dagasszon. S hogy benyit a konyhába Szemit-száját eltátja. - Ejnye, mi ez? Mi volt itt?
Nézzük meg! Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel: - Éljen a püspök! Éljen az új püspökünk! Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették. Márton, belenyugodva, hogy püspökké kell válnia, még nagyon sok emberen segített. Ő lett a világ legjóságosabb püspöke, és boldogan élt, amíg meg nem halt.
A mezőgazdaságban dolgozó emberek ilyenkor megkapták az éves bérüket, kaptak hozzá egy jól tömött libát, megkóstolták az új bort és levágták a libát. Ezekből a szokásokból maradtak ránk ezek a jó kis szólások. 🙂 "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik". "A bornak szent Márton a bírája" – és kóstolták az új bort Szokás volt ilyenkor a sült liba mellcsontjából az időjárást megjósolni. "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. " Ennek az ünnepnek is, mint a legtöbbnek a gyökerei a pogány szokásokig nyúlik vissza és kötődik az évszakok ciklikus ismétlődéséhez. Nagyon sok országban ünneplik ezt a napot – és mindenhol kicsit másként, az adott ország kultúrájától, szokásaitól függően. pl. Németországban és Belgiumban fáklyás felvonulást tartanak – mert a fény a jóságot jelképezi. A gyerekek eljátszák Márton és a koldus történetét és meggyújtják a Márton napi tüzet. Az ünnep alkalmából megajándékozzák a gyerekeket – édességgel, dióval, mogyoróval.
iheartkitties.com, 2024