Sok feszültség szabadult fel bennem. Napokig csak sírtam. Nem igazán tudtam miért és nem is volt fontos. - Mennyi könny! – gondoltam – mennyi érzés, amit eddig elfojtottam. Csak sírtam, sírtam és még azt sem mondhatom, hogy a helyzet egyre jobb lett általa. Nem. Sőt. Egyre rosszabbul éreztem magam. Nem baj – gondoltam – most jöjjön, aminek jönnie kell. Valahonnan jönnek ezek az érzések, nem akarom elnyomni őket többet. Rengeteg emlék szakadt fel bennem, de igyekeztem nem az eseményeken tűnődni, hanem csak az érzésekre fókuszálni. Elkezdtem "ásni" magamban. Mélyebbre és mélyebbre. Rétegenként egyre más érzések kerítettek hatalmukba, melyeket üdvözöltem. Egyszerűen megengedtem magamnak, hogy az érzések megszólítsanak. Napjában legalább háromszor zuhanyoztam, hogy a víz is felszabadítsa az érzéseket, de sokszor azért, mert segítségével a folyamat is könnyebbedett. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint a gyöngéd születést, amikor erőteljes érzések kerítenek hatalmukba és ahelyett, hogy ellenállnánk, hagyjuk, hadd jöjjenek.
2009. október 22. Posted by pirkadat under Uncategorized Vélemény? Uram, adj türelmet, Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Uram, tégy engem békéd eszközévé, Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, Hogy összekössek, ahol széthúzás van, Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, Nem arra, hogy megvigasztaljanak, Hanem, hogy én megvigasztaljak, Nem arra, hogy szeressenek, Hanem arra, hogy szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, Aki elveszíti magát, az talál, Aki megbocsát, annak megbocsátanak, Aki meghal, az fölébred az örök életre. (Assissi Szent Ferenc imája)
A napot pedig visszatekintéssel zárom. Ez a tervem annyiban borult fel, hogy gyakorlatilag két napig egyfolytában aludtam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen fáradt vagyok. Egyik alvásból a másikba zuhantam. Ez csak azért érdekes, mert velem ilyen még nem igen történt. A harmadik napon tudtam először tartani a betervezett ütemet. Ekkor valaminek a határához érkeztem. Ez volt az első olyan nap, amikor ki tudtam tekinteni magamból. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy milyen szép szobában vagyok, ahol a fények és a színek oly megnyugtatóak. A korábban nyomasztónak tűnő szoba, élettel telivé vált. Érdekes, ezt nem is láttam, amikor idejöttem - tűnődtem magamban. Az elme játéka. – szögeztem le derűsen. Ami a legjobban esett, az a szótlanság volt. Az ezáltal nyert béke és csönd olyan volt számomra, mint egy falat kenyér. Kitágult általa a bennem lévő tér és a megteremtődött csendben a figyelmem teljes mértékben magamra irányulhatott, segítségével pedig megpróbáltam a fókuszt az érzéseimre helyezni.
Kornelia78 (szerző) 2019. szeptember 12. 08:53 @ szombati: @ gypodor: @ Khadija: @ 111111: @ kicsikincsem: @ anci-ani: @: @ Motta: @ tomorg: @ SzaipIstvanne: @ remember: @ bakonyiili: @ donmaci: @ John-Bordas: @ feri57: NAGYON köszönöm hogy jöttetek! Szeretettel ölelek mindenkit! Kornelia78 (szerző) 2019. 08:51 @ Schmidt-Karoly: @ valosag: Nem szeretnék sokat hozzafűzni... hős sem úgy gondolom azért fogalmaztam így mert szeretném a mindennapok kis harcait megvíívesen mások helyett is. Az utolsó versszakra kérek javìtá az nem én vagyok. NAGYON köszönöm hogy olvastatok! valosag 2019. szeptember 9. 20:59 Megfogott szépséges versed. Talán Schmidt Károlynak igaza van. Tetszik a javaslat. Természetesen nem veszít értékéből, ha így marad. Örömmel olvaslak! Törölt tag 2019. szeptember 8. 16:14 Törölt hozzászólás. gypodor 2019. 12:09 Az egyik legnagyobb hatású középkori szent imái számomra is utat mutatnak Szép a vers! Szívvel Gyuri gypodor 2019. 12:05 Ezt a hozzászólást a szerzője törölte. Törölt tag 2019.
iheartkitties.com, 2024