A mozaikok, mint az egész ókori művészet, elbeszélő jellegűek, történetet vagy eseményt ábrázolnak nagy természetességgel és realisztikusan. Megemlíthető az egyik pompei házban, az isszoszi csatát ábrázoló nagyméretű mozaik, mely a Nagy Sándor és Dáriusz vezette lovasságot nagy művészi és technikai jártassággal tárja elénk. Kiemelkedők a Salonában feltárt mozaikpadlók is, amelyek Orpheuszt és Szapphót ábrázolják madarak és geometrikus díszítőelemek között, továbbá Romuliana padlómozaikjai, melyek közül az egyik Dionüszoszt ábrázolja egy leopárddal. Gliptika [ szerkesztés] Több rétegű színes nemeskőből faragott római kámea A gliptika, a vésett faragású, illetve díszítésű, drágakövek vagy féldrágakövek művészete, szintén fejlett volt mind a helleniszikus, mind a római korban. A leggyakoribb az ónix és szardonix gemma és kámea. Mindre a tökéletes kidolgozás és a harmónia jellemző. A római gliptika egyik remekművét Szerbiában fedezték fel, Kusadak -nál. Ez egy ónix kámea, amelynek rétegei a hófehértől a sötétbarnáig minden árnyalatot felölelnek.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Hajnóczy Gyula Hajnóczi Gyula (ifjabb Ritter Gyula, Hajnóczi J. Gyula, Julius Gy. Hajnóczy) (Baja, 1920. április 5. – Budapest, 1996. augusztus 10. ) Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, építészettörténész, régész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1951-től 39 éven át tanított. 1955-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa volt, 1967-1978-ban docense. 1978-tól 1990-ig egyetemi tanárként dolgozott. 1978-1981 között oktatási dékánhelyettes, 1973-1986 között az építészettörténeti osztály vezetője, majd 1975-1986 között intézeti igazgatóhelyettes. 1986-1990-ben beosztott egyetemi tanár. Számos szakkönyv alkotója. Tanszékének ókori részlege végezte Aquincum, a balácapusztai (ma Nemesvámos) római villa, a kővágószőlősi mauzóleum, Gorsium (Tác) római romterülete, Valcum (Keszthely-Fenékpuszta) városfala és városkapuja és Balatonfűzfő római romjai feltárását és helyreállítását.
A terv egy sakktáblaszerű beosztáson alapul, a várost két főutca, az északi-déli irányú cardo, és kelet-nyugati decumanus osztotta négy részre. Ezekkel párhuzamosan helyezkedett el a többi utca, és a négyzet vagy téglalap alakú háztömbök. A város közepén volt a forum, fallal vagy oszlopsorral körülvett, kikövezett tér. Új épületfajták keletkeztek: a városokban bérházak, fürdők, vízvezetékek, amfiteátrumok, diadalívek stb., de a templomok és mauzóleumok sem maradhattak el. Később a városi építészet terén a rómaiak új formákat is bevezettek, ilyen a Pantheon, amely i. e. 27 -ben épült Marcus Vipsanius Agrippa tervei alapján, azonban 80 -ban leomlott, és csak Hadrianus uralkodása alatt, 126 -ban épült újra az eredeti koncepciónak megfelelően. Nagyméretű, 43 méter átmérőjű kupolás kör alakú templom, melyhez háromsoros 14 méter magas, 8 korinthoszi oszloppal díszített mély előcsarnok csatlakozik. 7 méter vastag fala az aranymetszés szabályai szerint tagolódik. A tágas, kerek csarnokot a kupola zárja le, közepén nyílással, melynek közepén belátszik az ég.
iheartkitties.com, 2024